Mesteri gondolatok – gondolatok Mesterektől

Archive for the ‘Szellemi tanítások’ Category

Swami Vivékánanda – Karma jóga

Swami Vivékánanda“…A karma-jóga ennélfogva olyan erkölcsi és vallási rendszer, amely a szabadság elérését tűzi ki, az önzetlenség és a jó munka által. A karma jóginak nem szükséges hinnie egyetlen hittételben sem. Talán még Istenben sem hisz, nem teszi fel a kérdést, hogy mi a lélek, és nem gondol semmilyen metafizikai spekulációra. Neki megvan a maga célja: megvalósítani az én-nélküliséget, amit saját magának kell véghezvinnie. Megvalósításnak kell lennie élete minden pillanatának, hiszen hitelvek vagy elmélet segítsége nélkül, pusztán munkával kell megoldania ugyanazt a problémát, amelyhez a dnyáni érveléssel és ihletettséggel, a bhakta pedig szeretettel közelít.

Most felmerül a következő kérdés : Mi ez a munka? Mi az, hogy jót tenni a világgal? Képesek vagyunk-e jót tenni a világgal? Abszolút értelemben nem, relatív értelemben viszont igen. Semmilyen állandó vagy örökké tartó jót nem tehetünk a világgal. Ha ez lehetséges volna, a világ nem ez a világ volna. Kielégíthetjük egy ember éhségét öt percre, de azután újra éhes lesz. Úgy tűnik, minden öröm pillanatnyi, amit egy embernek szerzünk. Senki sem tudja csillapítani az öröm és a fájdalom örökké visszatérő lázát. Adható-e bárminemű állandó boldogság a világnak? Nem indíthatunk el az óceánban egy hullámot anélkül, hogy valahol máshol hullámvölgyet ne keltenénk.
Az emberek szükségének és kapzsiságának tekintetében a világban található jó dolgok összessége mindig is ugyanannyi volt, azt nem lehet sem növelni, sem csökkenteni. Vegyük az emberi faj történelmét, ahogyan azt ma ismerjük. Nem találjuk-e ugyanazt a szenvedést, ugyanazt a boldogságot, ugyanazokat az örömöket és fájdalmakat, ugyanazokat a rangbeli különbségeket? Nincsenek-e gazdagok és szegények, hatalmasok és alárendeltek, egészségesek és betegek? Ez mindig így volt az egyiptomiaknál, a görögöknél, és a rómaiaknál, akár ma az amerikaiaknál. Ez jellemző az emberiség egész történelmére. Mindazonáltal azt is látjuk, hogy az öröm és a fájdalom kikerülhetetlen különbségeivel együtt mindig ott volt az enyhítésükért folytatott küzdelem. A történelem minden szakaszában ezrével születtek olyan férfiak és nők, akik keményen dolgoztak azért, hogy megkönnyítsék másoknak az életen való átkelést. És milyen messzire jutottak? Csak annyit tehetünk, hogy a labdát az egyik helyről a másikra ütjük. Megszüntetjük a fájdalmat a fizikai síkon, és az megjelenik mentális síkon…A mi beszédeink a millenniumról (A Millenniumról itt Isten ezeréves birodalmának eljövetelét érti, mint a Bibliából levezetett elképzelést. – szerkesztő) kisiskolás történeteknek nagyon szépek, de annál semmivel sem jobbak. Az összes nemzet, amely a millenniumról álmodik, azt is gondolja egyben, hogy a világ nemzetei közül ő húzza majd a legnagyobb hasznot belőle. Ez az ezredév csodálatosan önzetlen ideája!
Nem tudjuk boldogsággal gazdagítani ezt a világot, hasonlóképpen fájdalmat sem tudunk hozzáadni. A Földön megjelenő öröm és fájdalom energiáinak összessége mindvégig ugyanaz marad. Mi csak egyik oldalról a másikra tologatjuk, majd vissza, ám összességében nem változik, hiszen természete, hogy ugyanannyi maradjon. Ez az apály és dagály, felkelés és lenyugvás a világ természetében rejlik, s ugyanolyan logikátlan lenne ezt tagadni, mint azt kijelenteni, hogy élhetünk halál nélkül. Ez teljes képtelenség, hiszen az élet fogalma magában foglalja a halált, s az öröm képzete magában foglalja a fájdalmat. A lámpa folyamatosan égeti magát, ebből áll az élete. Ha élni akarunk, minden pillanatban meg kell halnunk ezért. Az élet és a halál csupán különböző kifejezései egyazon dolognak, más nézőpontból tekintve: ugyanannak a hullámnak a megszületése és eltűnése, az a két folyamat alkotja az egészet. Van, aki az eltűnés oldalát veszi észre és ettől pesszimistává válik, más a születés oldalát tekinti, és optimistává lesz…
…A következő elgondolás, amit megvizsgálunk, az egyenlőségé. Ezek a millenniumi elképzelések hatalmas munkára ösztönző erők…
…Igazi egyenlőség sohasem volt, és soha nem is lehet a Földön. Hogyan is lehetnénk mindannyian egyenlőek itt? Ez a megvalósíthatatlan egyenlőség teljes halált jelent. Mi teszi a világot azzá, ami? Az elveszített egyensúly. A káosznak nevezett eredeti állapotban tökéletes egyensúly uralkodik. Hogyan születnek meg akkor az univerzum teremtő erői? A küzdelem, a verseny és a konfliktus révén. Tételezzük fel, hogy az összes anyagrészecske egyensúlyban van. Lenne akkor bármiféle teremtési folyamat? A tudományból világos számunkra, hogy ez lehetetlen. kavarjunk fel vizet egy edényben, és az találjuk, hogy a víz minden részecskéje megpróbál ismét nyugalmi helyzetbe kerülni, s egyik a másiknak ütközik. Ugyanígy a világegyetemnek nevezett összes jelenség, minden világban lévő dolog azért küzd, hogy ismét visszakerüljön a tökéletes egyensúly állapotába. Ismét zavar keletkezik, amiből újra keveredés és teremtés születik. Az egyenlőtlenség a teremtés valódi alapja, ugyanakkor az egyenlőség eléréséért küzdő erők éppen úgy szükségesek a teremtéshez, mint azok, amelyek elpusztítják. Az abszolút egyenlőség – amely a szemben álló erők tökéletes egyensúlyát jelenti minden síkon – sohasem lehetséges ebben a világban. Mielőtt elérjük ezt az állapotot, a világ alkalmatlanná vélik bármiféle életre, és senki sem létezne benne. Ezért hát úgy találjuk, hogy az ezeréves birodalom és az abszolút egyenlőség elképzelései nem csupán lehetetlenek, de ha megpróbáljuk kivitelezni őket, akkor bizonyosan elvezetnek a pusztulás napjához. Mi tesz különbséget ember és ember közt? Leginkább a tudati szinten meglévő különbség. Manapság csak egy elmebeteg állítja, hogy mindannyian ugyanazokkal a szellemi képességekkel jövünk a világra. Különböző adottságokkal születünk, nagyobb vagy kisebb dolgokra hívatott emberekként, és nincs menekvés ettől a születés előtt meghatározott feltételtől. Az amerikai indiánok évezredekig éltek ebben az országban, amikor az önök őseinek egy csapata a földjeikre érkezett. Micsoda változást hoztak az ország küllemében! Miért nem fejlődtek és építettek városokat az indiánok, ha mindenki egyenlő? Az önök őseivel egy másfajta szellemi erő érkezett e földre, más múltbéli benyomások jöttek, amelyek megvalósultak és megnyilvánultak. A teljes különbségnélküliség: halál. Ameddig ez a világ tart, lesz és lennie kell differenciálódásnak, és a tökéletes egyenlőség ezeréves birodalma csak akkor fog elérkezni, amikor a teremtés egy ciklusa véget ér. Azelőtt nem lehet egyenlőség. A millennium megvalósításának eszménye ennek ellenére hatalmas ösztönző erő. Éppen úgy, ahogy az egyenlőtlenség szükséges magához a teremtéshez, úgy az egyenlőtlenség korlátok közé szorításáért vívott küzdelem is nélkülözhetetlen. Ha nem küzdenénk azért, hogy szabaddá váljunk és visszajussunk Istenhez, akkor teremtés sem lenne. E két erő közötti különbség az, ami meghatározza az emberek indítékainak természetét. Ezek a munkára serkentő erők mindig jelen lesznek, s közülük egyesek a rabság, mások a szabadság felé vezetnek bennünket.
E világ bonyolult gépezete szörnyű mechanizmus: ha belenyúlunk, azon nyomban elkapja a kezünket és elvesztünk. Mindannyian azt gondoljuk, hogy ha elvégzünk egy bizonyos kötelességet, utána megnyugvásban lesz részünk, ám még mielőtt egy részét megtennénk eme kötelességnek, máris egy újabb vár ránk. Mindannyiunkat magával vonszol ez a hatalmas, összetett világgépezet. Csupán két kiút van ebből. Az egyik az hogy feladjuk e gépezettel való mindennemű foglalatosságunkat, az csak hadd menjen tovább, mi pedig félreállunk, feladva minden vágyunkat. Ezt nagyon könnyű mondani, de szinte lehetetlen megtenni. Nem tudom, hogy vajon húszmillió ember közül egyetlen is képes-e megtenni.
A másik út az, hogy belemerülünk a világba, és megtanuljuk a munka titkát. Ez a karma-jóga útja.  Ne szálljunk ki a világ gépezetének kerekei közül, hanem maradjunk benne, és tanuljuk meg a munka titkát. Azáltal, hogy megfelelő munkát végzünk a világban, lehetséges kijutnunk belőle.
Láttuk tehát, hogy mi a munka: a természet alapjának része, ami szakadatlanul folytatódik. Azok akik hisznek Istenben, jobban megértik ezt, mert tudják, hogy Isten nem olyan tehetetlen lény, akinek szüksége lenne a mi segítségünkre. Bár a világegyetem működése soha nem fog szünetelni, a mi célunk a szabadság, az önzetlenség, és a karma-jóga szerint ezt a célt a munkán keresztül elérnünk. Minden olyan elképzelés, hogy tökéletesen boldoggá tegyük a világot, alkalmas lehet ösztönző erőnek a fanatikusok számára, de tudnunk kell, hogy a vakbuzgóság ugyanannyi rosszat, mint jót hoz magával. A karma jógi azt kérdezi, hogy miért kívánunk egyéb motivációt a munkára, mint a szabadság velünk született szeretetét. Haladjuk meg az általános világi önzéseket. A munkához megvan a jogunk, de nem annak gyümölcseihez. Az ember képezheti magát, hogy megtanulja és gyakorolja ezt, állítja a karma-jógi. Amikor a cselekedet ideájának részévé válik, akkor semmilyen ösztönzést sem fog kívül keresni. Tegyünk jót azért, mert nagyszerű dolog jót tenni. Aki azért végez munkát, hogy a mennyekbe jusson, bilincsbe veri magát, állítja ő (karma-jógi).Minden olyan munka, amit akár a legkisebb ösztönző szándék vezérel, ahelyett hogy szabaddá tenne, még inkább leláncol bennünket.
Az tehát az egyetlen módja, hogy a munka minden gyümölcséről lemondjunk, ha nem kötődünk hozzájuk. Legyünk tisztában azzal, hogy ez a világ nem azonos velünk, és mi sem vagyunk azonosak a világgal. Tudjuk, hogy valójában nem a test vagyunk, s hogy igazából nem mi dolgozunk. Mi az Önvaló vagyunk, örök nyugalomban és békében. Miért is kellene, hogy bármi kössön bennünket? Nagyon helyes azt állítani, hogy tökéletesen mentesnek kellene lennünk a ragaszkodásoktól, de mi ennek a módja? A minden hátsó szándék nélkül végzett munka elszakít egyet a már létező láncszemek közül, ahelyett, hogy újat kovácsolna. Minden jó gondolat, amit anélkül küldünk a világba, hogy viszonzást várnánk, elraktározódik a világban, és elszakít egy láncszemet, egyre tisztábbá téve bennünket, mígnem mi leszünk a legtisztábbak a halandók közül. Ez azonban meglehetősen ábrándosnak és túlságosan filozofikusnak tűnhet, inkább elméletinek, mintsem gyakorlatiasnak. Sok vitairatot olvastam a Bhagavad Gíta ellen, és közülük több azt állította, hogy ösztönzés nélkül nem vagyunk képesek dolgozni. Sohasem láttak még önzetlen munkát, kizárólag ha az a fanatizmus befolyása alatt állt, ezért beszélnek így.
Végezetül hadd ejtsek néhány szót egy olyasvalakiről, aki valóban gyakorlatba ültette a karma-jóga tanítását. Ez az ember Buddha. Ő az egyetlen, aki valaha is tökélyre vitte ezt a gyakorlatban. A világ össze prófétája, Buddha kivételével, kívülről kapott ösztönzést az önzetlen cselekedetre. A világ prófétáit – egytől az egy kivételtől eltekintve – két csoportra oszthatjuk: az egyik csoport tagjai azt állították, hogy ők Isten földre szállt megtestesülései, a másik csoport képviselői pedig azt, hogy ő Isten küldöttei csupán. Mindkét esetben kívülről érkezik a munkára való ösztönzés, és kívülről várják a jutalmat, bármilyen emelkedett spirituális nyelvezetet használnak is. Ám Buddha az egyedüli próféta, aki a következőket jelentett ki: “Nem törődöm azzal, hogy megismerjem az Istenről alkotott különböző elméleteiteket. Mi értelme megvitatni az összes bonyolult doktrínát a lélekről?
Tegyél jót és légy jó, ez elvezet majd a szabadsághoz és az igazsághoz, legyen az bármiféle.” Életét semmilyen személyes motiváció nem vezérelte, és vajon ki dolgozott nála többet valaha is? Mutassanak nekem egyetlen embert a történelemben, aki olyan magasan szárnyalt, mindent meghaladva. Az egész emberiség csupán egyetlen ilyen jellemet, egyetlen ilyen magasröptű bölcseletet, ilyen széles körű együttérzést termett. Ez a nagyszerű filozófus a legmagasabb rendű bölcseletet hirdette, s mégis a legmélyebb rokonszenvet tanúsította a legalacsonyabb rendű állat iránt is, és soha nem kért önmagának semmit. Ő az ideális karma-jógi, aki teljesen indíték nélkül cselekszik. Az emberiség történelme azt mutatja, hogy ő a legnagyszerűbb ember, aki valaha született, felülmúlhatatlanul az övé a szív és az ész legkiválóbb ötvözete, és a valaha megnyilvánult lelkierővel is ő bírt. Ő volt az első nagy reformátor, ő volt az első, aki ki merte mondani:” Ne azért higgyj, mert létrejött néhány kézirat, ne azért higgyj, mert ez a nemzeted hite s mert gyermekkorodtól fogva ezt hitették el veled! Gondold inkább át az egészet, és ha – miután kielemezted – úgy találod, hogy jót tesz mindenkinek akkor hidd el, éld meg és segíts másoknak is megélni!”
Az dolgozik a legkiválóbban, aki mindenféle indítéktól mentesen munkálkodik, s nem pénz, hírnév vagy bármiféle egyéb hajtja. Amikor valaki képes ezt megtenni, Buddhává lesz, és megszületik benne az a képesség, hogy oly módon dolgozzon, hogy átalakítsa a világot. Ez az ember képviseli a karma-jóga legfőbb eszményét.”

Reklámok

A LUSTA EMBER ÚTIKALAUZA A MEGVILÁGOSODÁSHOZ – Thaddeus Golas

 

Thaddeus Golas

Thaddeus Golas

…TE vagy a létezési szinted egyetlen oka. A belső állapotod soha nincs programozva. Az a tapasztalat, hogy akaratod ellenére kényszerítenek, vagy kontrollálnak, csak akkor képes megjelenni, ha besűríted magad, ha összeszűkíted a tudatosságodat. 

 

A valóságunk bármely szinten abból áll, hogy milyen egyedi, tudatos lényeket észlelünk élőnek, és a megvilágosodás folyamata az, hogy kiterjesztjük a többi lények megértését magunkban, amíg mindent úgy nem érzékelünk, mint élő kölcsönhatást. Minél inkább visszahúzódunk attól, hogy szeressünk más lényeket, annál inkább egy „fizikai” világban ragadunk meg; annál inkább az anyag megszállottjaivá válunk. Másfelől, minél jobban kinyílunk a testvéreink és nővéreink felé, annál kevésbé szilárd lesz a világ.

Minden olyan tapasztalat megvilágosodás, amiben a tudatunk a jelenlegi határain kívülre tágul. Azt is mondhatnánk, hogy a tökéletes megvilágosodás annak a felismerése, hogy egyáltalán nincsenek határaink, és hogy az egész világmindenség él. Azért nehéz írni róla, és erőfeszítéseket tenni arra, hogy elmondjuk, hogyan érhető el, mert behatárolt kifejezéseket tudunk csak használni, miközben arról van szó, hogyan menj a határokon túlra. Megvilágosodottnak lenni annyi, mint rugalmas tudatosságban, nyitott tudatállapotban lenni.A megvilágosodás maga a kitárulás folyamata, nem pedig az, hogy egy rakás új határhoz érünk el.

Nincs egyetlen helyes módja sem annak, ahogy a megvilágosodás „után” kellene nézni a világra. Nem vagyunk kötelesek semmi sem lenni vagy épp nem lenni, amíg a szívünkben és tudatunkban teljesek vagyunk.

Mit jelent teljesnek lenni? Azt jelenti, hogy készek vagyunk befogadni, magunkban tartani mindazt, ami „különbözik” bármely behatárolt gondolattól. Azt jelenti, hogy tudjuk amikor kihangsúlyozunk valami pozitívat, ugyan akkor valami negatívat teremtünk. Amikor egy ideális tudást választunk, akkor a tudatlan tagadásunkkal is foglalkoznunk kell, ami különbözik ettől a tudástól. Amikor a szentség eszméjét hangsúlyozzuk, akkor együtt kell élnünk a bűnnel, ami a kísértő társa, és el kell fogadnunk a felelősséget azért, hogy ezt is megteremtettük.

Ha ezt megtagadjuk, akkor itt a tudatosságban feszültség keletkezik, megsűrűsödünk, anyag-szintű lényekké válunk, és ott találjuk magunkat a fizikai testekbe születve. Amit a tagadásunkkal megteremtettünk, afölött pedig már nincs ellenőrzésünk; erővel a figyelmünkbe tolakszik, akár tetszik, akár nem, így a bűn, tudatlanság és tagadás világában élünk. Ugyanakkor viszont, ha állandóan nyitottak és ellenállás nélküliek maradunk az ilyen negatívumokkal szemben, akkor nem vagyunk kénytelenek bennük élni. Ha elfogadjuk, hogy a csúnyaság mindig bennünk van, akkor szabadon teremthetünk szépséget. Ha tudjuk, hogy a hülyeség mindig bennünk van, akkor szabadon hangsúlyozhatjuk az intelligenciát.

A szeretet a legmagasabb és legszentebb cselekedet, mert mindig magába foglalja azt is, ami önmagában nem szeretet; mindig és örökké kiterjed, hogy befogadja a szeretettelent is. …

Sri Sathya Sai Baba – Isteni koncert magyar szívvel

 

Felajánlás

Felajánlás

 

Szívből éneklés

Szívből éneklés

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Isteni koncert magyar szívvel – Elekné Márkus Barbara beszámolója

A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni.Az első dal után (Tvam adideva) hatalmas tapsvihar zúgott fel a mandirban… Erre nem keszültem fel. Hatalmas boldogság volt…. Swami felé fordultam, imára kulcsolt kézzel és alázattal meghajoltam, s vártam, vajon akarja-e, hogy folytassuk. Ezt minden dal után megtettem. Ő végégig, minden egyes dal után kedvesen mosolygott rám és intett: “tovább”. Minden dalt megtapsoltak, szinte vastapssal. Az emberek sírtak a mandirban, amikor énekeltünk, elképzelhetetlen élmény volt. A végén már az egész mandirnak vezényeltem és az embreek énekeltek velünk. Boldogok voltak! Mi is! Mindenki tekintete ragyogott, mint a napsugár. Swami végig velem vezényelt, mosolygott és a szemei végig tele voltak könnyel. Kis zsebkendőjével törölgette szemeit.  
 
 
A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni.Egyre emelkedettebb volt a hangulat, a Rámas csizmánál szinte örömtáncot járt az egész mandir, minden náció velünk tapsolt. Mintha egy hatalmas egész család lettünk volna. Férfi, nő, felnőtt, gyerek, indiai, argentin, olasz, magyar… mindegy volt. Ez mind egyet jelentett: SZERETET…. 
 
 
Az érdekes az volt, hogy egyáltalán nem féltem, nem izgultam. Valahol végtelenül mélyen egyesültem Swamival, és egy hatalmas egységet éreztem vele. BiA böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni.ztonságot, békét, harmóniát, csendet, szeretetet. Senkinek és semminek nem kellett megfelelnem. Otthon voltam… Ott, hol a  Isten van… a lélek hazatért. Leírhatatlan volt. Szívemben a katolikus gyökerekkel az indiai kultúra vibrálásában nem volt más, csak Isten.  Azt éreztem, Swami tart minket, az érzés maga volt a végtelen biztonság. Az elmémben semmilyen gondolat nem volt, üres volt és tiszta. A szívemben pedig határtalan béke. Azt hiszem, ez Isten.  
 
Amikor az utolsó dal is elhangzott (Rámás csizma), Letérdeltem Swami előtt. Ő rámnézett, és “kérdezte”: “VanA böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni. még?” Én a kezemmel mutattam: igen, kettő! Ő intett, hogy álljak fel és folytassuk. Vinci dalánál (My sweet Lord), a hallelúját az egész mandirnak vezényeltem. Mindenki énekelt. Amikor vége volt, a helyemre ültem. Swami magához intett…. A szemem előtt materializált a semmiből egy nyakláncot, amit a nyakamba akasztott. Rajta az  Ő arca, a másik felén pedig egy Ohm jel. Apró kis kezével rakta fel, mit utána önkéntelenül megfogtam, és ő is az enyémet. Olyan természetes volt mindez….  
 
Aztán letérA böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni.deltem előtte és megérintettem apró lábait. Aztán ránéztem: sírt és mosolygott. Boldog volt. Azt mondják az indiai testvéreink, nagyon rég nem látták Swamit ilyen boldognak… A helyemre mentem. Aztán megint “kérdezett”: bhajan? “mondtam”: “igen, van”.  Már intett is, hogy kezdjük! Még két bhajant elénekeltünk, amibe beszálltak Swami zenészei is és az egész mandir velünk énekelt és tapsolt,  végül átvették a diákok és velük énekeltük a bhajanokat.  
 
 
Mikor vége lett a dharsannak, az emberek elárasztottak minket. Öleltek, csókoltak, sírtak. Amikor kiléptem a mandirból, már csak én voltam és két-három magyar lány, a sevaA böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni. dalok térdre borultak előttem, csókolgattak és simogatták a lábamat, Öleltek, sírtak, a kezemet csókolgatták, Swami által materializált nyakláncot és egyre csak azt mondtak: áldás, áldás. Csoda… Hirtelen nem tudtam, mi történik, nem engedtek menni, mindenki hozzám akart érni és a medálhoz. Ajándékokat adtak nekem, sírtak, öleltek, fotózkodtak velem, stb… Hihetetlen volt, együtt osztoztunk Swami végtelen szereteteben. Örültek a boldogságunknak és Swami áldásának. Mire 1 óra alatt a házhoz értem,  ahol a szállás van (egyébként 10 perc az út), rengeteg ember gyülekezett ott. Rengeteg nemzet. Mindenki velem akart lefényképezkedni. Swami sofőrje is engem keresett, de elsodródtunk. Úgy villogtak a vakuk, mint egy Világsztár érkezésekor. Itt is mindenki ölelt, a vacsoránál a kantinban ugyanez. 
 
A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni.Minden nemzet összefoglalva ezt mondta: Ma a magyar nemzet tanítást adott a mandirban jelen levő összes embernek, nemzetnek. Csoda történt, spirituális tanítás volt, az egységről és a szeretetről. Szerintünk megemelkedett az egész mandir energiaszintje, és én nem is a földön álltam, hanem lebegtem, a levegőben. A többieket is ölelgettek és gratuláltak minden magyar testvéremnek. Azóta is ez folyik. Swami tegnap üzent Mr. Chakravatitval: Új  koncertet szeretne. Új dalokkal, Van rá két napunk. Mindenki minket akar a mandirban! Újra hallani akarnak bennünket! Csodálatos. Feladat: Most nem szabad elszállni, keményen dolgozni kell, hogy bebizonyítsuk méltóak voltunk minderre. Talán pénteken lesz a következő koncert. 
 
Köszönöm az imáitokat és hogy velünk voltatok.  
 
Sai Ram

 
Barbi 

 

Swami és Barbara

Swami és Barbara

Sri Vasudeva 2009 Újévi üzenete

 

Sri Vasudeva újévi üzenete  2009

 

  Az élet a földön egy feladat

  A föld megmarad ugyanolyannak, a nap is ugyanaz, nem arról  van szó hogy 2009-ben másik napunk lesz, hanem arról amit ez jelent nekünk. Minden nap amire ébredünk egy új nap, amit kiinduló pontnak tekinthetünk és azt mondhatjuk “. A mai napom jobb lesz mint a tegnapi”. (tovább…)

Srí Niszargadata Maharadzs – A valódi világ az elmén túl van

 

Niszargadata MaharadzsA valódi világ az elmén túl van

 

Kérdező: Többször felvetődik a kérdés, hogy a világegyetem alá van-e vetve az ok-okozati törvénynek, vagy ezen a törvényen kívül létezik és működik? Úgy tűnik, te fenntartod azt a nézőpontot, hogy ok nélkül létezik. Hogy minden dolog, akármilyen kicsiny legyen is, ok nélkül való, minden indok nélkül jelenik meg és tűnik el.

 Maharadzs: Az okság elve a térbeli események időbeni egymásutániságát jelenti, legyen az a tér fizikai vagy mentális. Az idő, a tér, az okság azonban, mind mentális fogalmak, amelyek az elmével együtt keletkeznek és oszlanak fel.

(tovább…)

Adyashanti

 

 

Adyashanti - megvilágosodott tanitó

Adyashanti - megvilágosodott tanító

Adyashanti – Dharmikus kapcsolat

 

„Elménk úgy hiszi, hogy a megvilágosodás, a felszabadulás azt jelenti, hogy egyszerre minden kellemetlen élménytől megszabadulunk. Ebben óriásit téved. Az isteni nem mocskolná be a kezét azzal, hogy bármit is eltávolítson az utunkból… (tovább…)

Müller Péter

 

Müller Péter

Müller Péter

 A BOLOND

 

„..A bolond száma a Nulla.

Titokzatos szám. Lehet semmi – de ha az egyes után írod, tíz lesz belőle.

Néhány „semmit” hozzáírnak a bankszámládhoz, és dúsgazdag ember leszel.”

 

„BOLOND volt a drága jó öreg Dóra néni…. (tovább…)

Címkefelhő