Nirmala Krisztina Gráma – oldala

Thaddeus Golas

…TE vagy a létezési szinted egyetlen oka. A belső állapotod soha nincs programozva. Az a tapasztalat, hogy akaratod ellenére kényszerítenek, vagy kontrollálnak, csak akkor képes megjelenni, ha besűríted magad, ha összeszűkíted a tudatosságodat. 

A valóságunk bármely szinten abból áll, hogy milyen egyedi, tudatos lényeket észlelünk élőnek, és a megvilágosodás folyamata az, hogy kiterjesztjük a többi lények megértését magunkban, amíg mindent úgy nem érzékelünk, mint élő kölcsönhatást. Minél inkább visszahúzódunk attól, hogy szeressünk más lényeket, annál inkább egy „fizikai” világban ragadunk meg; annál inkább az anyag megszállottjaivá válunk. Másfelől, minél jobban kinyílunk a testvéreink és nővéreink felé, annál kevésbé szilárd lesz a világ.

Minden olyan tapasztalat megvilágosodás, amiben a tudatunk a jelenlegi határain kívülre tágul. Azt is mondhatnánk, hogy a tökéletes megvilágosodás annak a felismerése, hogy egyáltalán nincsenek határaink, és hogy az egész világmindenség él. Azért nehéz írni róla, és erőfeszítéseket tenni arra, hogy elmondjuk, hogyan érhető el, mert behatárolt kifejezéseket tudunk csak használni, miközben arról van szó, hogyan menj a határokon túlra. Megvilágosodottnak lenni annyi, mint rugalmas tudatosságban, nyitott tudatállapotban lenni.A megvilágosodás maga a kitárulás folyamata, nem pedig az, hogy egy rakás új határhoz érünk el.

Nincs egyetlen helyes módja sem annak, ahogy a megvilágosodás „után” kellene nézni a világra. Nem vagyunk kötelesek semmi sem lenni vagy épp nem lenni, amíg a szívünkben és tudatunkban teljesek vagyunk.

Mit jelent teljesnek lenni? Azt jelenti, hogy készek vagyunk befogadni, magunkban tartani mindazt, ami „különbözik” bármely behatárolt gondolattól. Azt jelenti, hogy tudjuk amikor kihangsúlyozunk valami pozitívat, ugyan akkor valami negatívat teremtünk. Amikor egy ideális tudást választunk, akkor a tudatlan tagadásunkkal is foglalkoznunk kell, ami különbözik ettől a tudástól. Amikor a szentség eszméjét hangsúlyozzuk, akkor együtt kell élnünk a bűnnel, ami a kísértő társa, és el kell fogadnunk a felelősséget azért, hogy ezt is megteremtettük.

Ha ezt megtagadjuk, akkor itt a tudatosságban feszültség keletkezik, megsűrűsödünk, anyag-szintű lényekké válunk, és ott találjuk magunkat a fizikai testekbe születve. Amit a tagadásunkkal megteremtettünk, afölött pedig már nincs ellenőrzésünk; erővel a figyelmünkbe tolakszik, akár tetszik, akár nem, így a bűn, tudatlanság és tagadás világában élünk. Ugyanakkor viszont, ha állandóan nyitottak és ellenállás nélküliek maradunk az ilyen negatívumokkal szemben, akkor nem vagyunk kénytelenek bennük élni. Ha elfogadjuk, hogy a csúnyaság mindig bennünk van, akkor szabadon teremthetünk szépséget. Ha tudjuk, hogy a hülyeség mindig bennünk van, akkor szabadon hangsúlyozhatjuk az intelligenciát.

A szeretet a legmagasabb és legszentebb cselekedet, mert mindig magába foglalja azt is, ami önmagában nem szeretet; mindig és örökké kiterjed, hogy befogadja a szeretettelent is. …

Felajánlás

Szívből éneklés

Isteni koncert magyar szívvel – Elekné Márkus Barbara beszámolója

Az első dal után (Tvam adideva) hatalmas tapsvihar zúgott fel a mandirban… Erre nem keszültem fel. Hatalmas boldogság volt…. Swami felé fordultam, imára kulcsolt kézzel és alázattal meghajoltam, s vártam, vajon akarja-e, hogy folytassuk. Ezt minden dal után megtettem. Ő végégig, minden egyes dal után kedvesen mosolygott rám és intett: “tovább”. Minden dalt megtapsoltak, szinte vastapssal. Az emberek sírtak a mandirban, amikor énekeltünk, elképzelhetetlen élmény volt. A végén már az egész mandirnak vezényeltem és az embreek énekeltek velünk. Boldogok voltak! Mi is! Mindenki tekintete ragyogott, mint a napsugár. Swami végig velem vezényelt, mosolygott és a szemei végig tele voltak könnyel. Kis zsebkendőjével törölgette szemeit.  
 
 
Egyre emelkedettebb volt a hangulat, a Rámas csizmánál szinte örömtáncot járt az egész mandir, minden náció velünk tapsolt. Mintha egy hatalmas egész család lettünk volna. Férfi, nő, felnőtt, gyerek, indiai, argentin, olasz, magyar… mindegy volt. Ez mind egyet jelentett: SZERETET…. 
 
 
Az érdekes az volt, hogy egyáltalán nem féltem, nem izgultam. Valahol végtelenül mélyen egyesültem Swamival, és egy hatalmas egységet éreztem vele. Biztonságot, békét, harmóniát, csendet, szeretetet. Senkinek és semminek nem kellett megfelelnem. Otthon voltam… Ott, hol a  Isten van… a lélek hazatért. Leírhatatlan volt. Szívemben a katolikus gyökerekkel az indiai kultúra vibrálásában nem volt más, csak Isten.  Azt éreztem, Swami tart minket, az érzés maga volt a végtelen biztonság. Az elmémben semmilyen gondolat nem volt, üres volt és tiszta. A szívemben pedig határtalan béke. Azt hiszem, ez Isten.  
 
Amikor az utolsó dal is elhangzott (Rámás csizma), Letérdeltem Swami előtt. Ő rámnézett, és “kérdezte”: “Van még?” Én a kezemmel mutattam: igen, kettő! Ő intett, hogy álljak fel és folytassuk. Vinci dalánál (My sweet Lord), a hallelúját az egész mandirnak vezényeltem. Mindenki énekelt. Amikor vége volt, a helyemre ültem. Swami magához intett…. A szemem előtt materializált a semmiből egy nyakláncot, amit a nyakamba akasztott. Rajta az  Ő arca, a másik felén pedig egy Ohm jel. Apró kis kezével rakta fel, mit utána önkéntelenül megfogtam, és ő is az enyémet. Olyan természetes volt mindez….  
 
Aztán letérdeltem előtte és megérintettem apró lábait. Aztán ránéztem: sírt és mosolygott. Boldog volt. Azt mondják az indiai testvéreink, nagyon rég nem látták Swamit ilyen boldognak… A helyemre mentem. Aztán megint “kérdezett”: bhajan? “mondtam”: “igen, van”.  Már intett is, hogy kezdjük! Még két bhajant elénekeltünk, amibe beszálltak Swami zenészei is és az egész mandir velünk énekelt és tapsolt,  végül átvették a diákok és velük énekeltük a bhajanokat.  
 
 
Mikor vége lett a dharsannak, az emberek elárasztottak minket. Öleltek, csókoltak, sírtak. Amikor kiléptem a mandirból, már csak én voltam és két-három magyar lány, a seva dalok térdre borultak előttem, csókolgattak és simogatták a lábamat, Öleltek, sírtak, a kezemet csókolgatták, Swami által materializált nyakláncot és egyre csak azt mondtak: áldás, áldás. Csoda… Hirtelen nem tudtam, mi történik, nem engedtek menni, mindenki hozzám akart érni és a medálhoz. Ajándékokat adtak nekem, sírtak, öleltek, fotózkodtak velem, stb… Hihetetlen volt, együtt osztoztunk Swami végtelen szereteteben. Örültek a boldogságunknak és Swami áldásának. Mire 1 óra alatt a házhoz értem,  ahol a szállás van (egyébként 10 perc az út), rengeteg ember gyülekezett ott. Rengeteg nemzet. Mindenki velem akart lefényképezkedni. Swami sofőrje is engem keresett, de elsodródtunk. Úgy villogtak a vakuk, mint egy Világsztár érkezésekor. Itt is mindenki ölelt, a vacsoránál a kantinban ugyanez. 
 
Minden nemzet összefoglalva ezt mondta: Ma a magyar nemzet tanítást adott a mandirban jelen levő összes embernek, nemzetnek. Csoda történt, spirituális tanítás volt, az egységről és a szeretetről. Szerintünk megemelkedett az egész mandir energiaszintje, és én nem is a földön álltam, hanem lebegtem, a levegőben. A többieket is ölelgettek és gratuláltak minden magyar testvéremnek. Azóta is ez folyik. Swami tegnap üzent Mr. Chakravatitval: Új  koncertet szeretne. Új dalokkal, Van rá két napunk. Mindenki minket akar a mandirban! Újra hallani akarnak bennünket! Csodálatos. Feladat: Most nem szabad elszállni, keményen dolgozni kell, hogy bebizonyítsuk méltóak voltunk minderre. Talán pénteken lesz a következő koncert. 
 
Köszönöm az imáitokat és hogy velünk voltatok.  
 
Sai Ram

 
Barbi 

Swami és Barbara

Sri Vasudeva újévi üzenete  2009

  Az élet a földön egy feladat

  A föld megmarad ugyanolyannak, a nap is ugyanaz, nem arról  van szó hogy 2009-ben másik napunk lesz, hanem arról amit ez jelent nekünk. Minden nap amire ébredünk egy új nap, amit kiinduló pontnak tekinthetünk és azt mondhatjuk “. A mai napom jobb lesz mint a tegnapi”. Tovább ehhez a bejegyzéshez »

A valódi világ az elmén túl van

Kérdező: Többször felvetődik a kérdés, hogy a világegyetem alá van-e vetve az ok-okozati törvénynek, vagy ezen a törvényen kívül létezik és működik? Úgy tűnik, te fenntartod azt a nézőpontot, hogy ok nélkül létezik. Hogy minden dolog, akármilyen kicsiny legyen is, ok nélkül való, minden indok nélkül jelenik meg és tűnik el.

 Maharadzs: Az okság elve a térbeli események időbeni egymásutániságát jelenti, legyen az a tér fizikai vagy mentális. Az idő, a tér, az okság azonban, mind mentális fogalmak, amelyek az elmével együtt keletkeznek és oszlanak fel.

Tovább ehhez a bejegyzéshez »

Adyashanti - megvilágosodott tanító

Adyashanti – Dharmikus kapcsolat

„Elménk úgy hiszi, hogy a megvilágosodás, a felszabadulás azt jelenti, hogy egyszerre minden kellemetlen élménytől megszabadulunk. Ebben óriásit téved. Az isteni nem mocskolná be a kezét azzal, hogy bármit is eltávolítson az utunkból… Tovább ehhez a bejegyzéshez »

Müller Péter

 A BOLOND

„..A bolond száma a Nulla.

Titokzatos szám. Lehet semmi – de ha az egyes után írod, tíz lesz belőle.

Néhány „semmit” hozzáírnak a bankszámládhoz, és dúsgazdag ember leszel.”

„BOLOND volt a drága jó öreg Dóra néni…. Tovább ehhez a bejegyzéshez »

Krisna és Ardzsuna

A sokféleség a hitben és a vallásban csak a véges emberi elme műve, de Krisna kimondja a végső igazságot:

„Bármily módon hódoljanak az emberek Énelőttem,

ahogyan ők hisznek Bennem, vágyukat úgy teljesítem,

mert minden út, minden ösvény, melyen jár a hívő ember,

az Én utam, s az út végén, bárhonnan jött, Hozzám ér el!” Tovább ehhez a bejegyzéshez »

BELSŐ CSEND KAPUJA

Gráma Krisztina Mária

“A létezésről nem lehet oldalakat írni, a Létezés csak létezik, elmúlhatatlanul létezik.

Hisz, a Létezés volt az, amely legelőször megjelent a Nem-létből.

Ők egyszerre vannak és nincsenek.

Ezért van bennünk örök időtlenség óta az Isteni, a Mindenható…. Tovább ehhez a bejegyzéshez »